Piramis - A nikkelpók

Csupa kék-fekete négyzet, csupa szabály, csupa rend.
Hideg fénytömbökbe zárva éles kés a csend.
Ott van egy sötét sarokban, vár és figyel, jól tudom.
Lassan, lomhán mozdul, ahogy kúszik a falon,
A nikkelpók. A nikkelpók

Árnyéka rám vetődik hatalmasan, súlyosan.
Beterít és megóv engem, elveszítem önmagam,
Áram járja át a bőröm hideg érintése nyomán.
Csupa delejes erő, ezüst hegyként hajol rám
A nikkelpók. A nikkelpók

Radar zümmög. Közelit.
Acélháló bekerít.
Szikra pattan, tűz-fehér.
Megölel engem, az enyém
A nikkelpók. A nikkelpók

Radar zümmög. Közelit.
Acélháló bekerít.
Szikra pattan, tűz-fehér.
Megölel engem, az enyém

Mágneses hullámok vesznek körül.
Felborul minden kívül-belül.
Ablakon, ajtón nem enged a zár,
Mindegyik órám össze-vissza jár.
Bomló anyag, meghasadt idő.
Vértépő sugár, elszabadult erő.
Az ívfények mögött egy kép jön elő.
Fekete özvegy, gyilkos szerető,
A nikkelpók. A nikkelpók

Nem, nem, nem, nem, nem, nem
Nem, nem, nem, nem, nem, nem
Nem, nem, nem, nem, nem, nem
Nem, nem, nem, nem, nem, nem…