Fiesta - Te rongyos élet

Gyerek voltam és hittem, egyszer minden szép lesz,
Mivel tudtam, hogy vársz rám és szótlanul is értesz.
Poros udvarok mélyén csak a percet vártam,
Mikor felrakod vállamra az ígért szárnyam.

Mindig csak ígérted, de nem jöttél.
Elmúlt egy év, aztán húsz.
Én meg csak őrlődtem, s némán tűrtem,
Hogy szíved még másokhoz húz.

TE RONGYOS ÉLET!
SZERELMEM, MINDENEM VOLTÁL,
KÜZDÖTTEM ÉRTED,
MIKÖZBEN ÚJRA MEGCSALTÁL.
DE MOST MÁR TÉNYLEG
A JÓBÓL VISSZAADHATNÁL,
MIT TŐLEM KAPTÁL.

Sosem hagytad az álmaimat széllel szállni,
S annyit vártam rád közben, hogy megtanultam járni.
Mindig súgtad, hogy egyszer nekem adsz majd mindent,
S öled dombjain élem meg az édent itt lent.

Mindig csak ígérted, de nem jöttél.
Lassan már hozzám sem nyúlsz!
Én meg még őrlődöm, s némán tűröm,
Hogy szíved csak másokhoz húz.

TE RONGYOS ÉLET!
SZERELMEM, MINDENEM VOLTÁL,
KÜZDÖTTEM ÉRTED,
MIKÖZBEN ÚJRA MEGCSALTÁL.
DE MOST MÁR TÉNYLEG
A JÓBÓL VISSZAADHATNÁL,
MIT TŐLEM KAPTÁL.