Máté Péter - Emlékezz rám!

Hallod a mának szavát,
S iszod a bánat borát,
úgy érzed határtalan,
és lelked a perc járja át.
Itt vagy, most itt vagy velem
Lázas jelen nappalán,
De jön majd egy holnap, igen,
és nem tudod nevem se már.

Kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha elszállnak majd az évek!
Úgy kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha az ajtóban vár már a tél!

Szédítőn tág az idő,
Két perc vagy százerzer év.
A percben pihen a jövő,
S nem tudni, hogy mit tár eléd.
Bénítón szűk az idő,
Mindegy, hogy perc, nap vagy év.
Az emlékezés az erőm,
Mint háborgó vízen a rét.

Kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha elszállnak majd az évek!
Úgy kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha az ajtóban vár már a tél!
Kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha elszállnak majd az évek!
Úgy kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha az ajtóban vár már a tél!