Follow The Flow - Nem tudja senki

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom

Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem
Félek, nem érem el
Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen
Mégsem érdekel
Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni
Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni
Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet
Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett
Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon
Ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon
Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok
Ez egy hullámvasút és én utas maradok

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom

Nem számolom, az élet rajtam hányszor ejtett sebet
A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet
Mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak
Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad
Minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé
Semmim sincs, de mindenem egy útitársé
Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják
Hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját
Egy vándor vagyok, nehezen megérthető
De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető
Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok
Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom

Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt
Amikor nem láttam magammal közös nevezőt
Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél
De vihar előtt vörösen ég a kék
Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem
Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem
Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért
Egy kérdéssel felel a holnapért

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom