Dalriada - Ezer csillag

Őszi alkonyon
égi nagy malom,
balsorsot, bú virágát
őrölnek azon,
ködlik a határ
száll a fecske már
vissza sem néz,
messzi égen jár

Ősök énekét,
sorsát, életét
égig érő fenyvesekben
bús szél hordja szét
Ősi föld szava,
fájó bánata,
jár a malom,
nem pihen soha

Ezer élet, ezer csillag,
sorsunk tűzzel-vérrel írtad
jő a hajnal, nem szakíthat el
sem szó, sem határ
Ezer csillag, ezer élet,
nem fog rajtunk bús igézet
viharban nyíló virágunk
újra hazatalál

Járja száz csatát,
gyermeket, anyát,
rabszíjra fűzöttek
búcsúzó dalát,
járja falvakat,
vért és lángokat
perzselt földön
holt álmokat

Ezer élet, ezer csillag,
sorsunk tűzzel-vérrel írtad
jő a hajnal, nem szakíthat el
sem szó, sem határ
Ezer csillag, ezer élet,
nem fog rajtunk bús igézet
viharban nyíló virágunk
újra hazatalál

Én a bánatom
egyszer átadom,
Őszi alkony égi malmán
jól megjáratom
járja majd sokat
míg a pirkadat
újraéleszt reményt,
álmokat

Lángszín hajnalon
áll meg a malom,
nem járnak, nem őrölnek
többé már azon,
tisztul a határ,
csillagúton jár,
száll a fecske,
fészkére száll