Balázs Fecó - A rosszkedvűek angyala

Csak egy érzés volt, ahogy öltözött,
Hogy utoljára látom őt,
És a holnapjában nem lesz már helyem.
Mikor azt ígérte, hogy visszajön,
Már tudtam, hogy végleg elköszön,
Mégis eljátszottam újra, hogy elhiszem.

Ahogy lenn a kapuban átölelt,
Még nézett rám, de már nem figyelt.
Kicsit reszketett, de az már csak a teste volt.
Buta álarcban álltam ott,
Ahogy indított és gázt adott.
A rádióban épp az éjszakai hírek szólt.
Lehet, már nem is láttam, csak úgy képzelem,
Ahogy eltünt a semmiben.

Én is úgy éreztem, menni kell,
Biztos van még valahol nyitva hely,
Ahol zenék szólnak és inni is adnak még,
És a rosszkedvűek angyala
Nem enged józanul haza.
Ott nincs semmi más csak az üresség.

Soha nem tudtam, hogy mit keres,
És most már nem is érdekes,
Csak remélem, hogy megtalálta már,
És a rosszkedvűek angyala
Rá nem kell vigyázzot úgy soha,
Ahogy évek óta figyel rám.