Szekér Gergő - Madár, repülj!

Madár, repülj, hova szív hívogat!
Madár, repülj, hol a szél simogat!
Madár, fütyülj szép verseket annak, aki elfeledett!

Kinek léte az élet, minek kérte, hogy éljek?
Talán elveszi mindazt, mit rám raktak az évek;
Aztán elmentél mégis, veled felednék én is,
hogy ne legyen ez más, mint egy múló hipotézis.
Dörgött az ég veled, az eső lánypuha rejteket ád.
Ismerted mindenem, jó volt így; nélküled minden hang fáj.

Madár, repülj, hova szív hívogat!
Madár, repülj, hol a szél simogat!
Madár, fütyülj szép verseket annak, aki elfeledett!

Nyílott virág ez év tavaszán,
súgta felém, hogy elmégy igazán.
Találj hazát, s a bánat lepereg,
Ha már Veled nem lehetek!

Volt a mezőn egy kis madár, úgy táncolt, hogy
szemembe könny szökött s lemosta bánatom.
Mert úgy nézett rám, mint hogyha nagyfiát
vigyázná, és aztán megpihen vállamon.

Jön az eső, távolról énekel.
Tovarepült. Mi lesz az élettel?
Megpihen és reám vár.
Menj el már, szállj!

Madár, repülj, hova szív hívogat!
Madár, repülj, hol a szél simogat!
Madár, fütyülj szép verseket annak, aki elfeledett!

Nyílott virág ez év tavaszán,
súgta felém, hogy elmégy igazán.
Találj hazát, s a bánat lepereg,
Ha már Veled nem lehetek!
Találj hazát, s a bánat lepereg,
mert veled sem mehetek!