Jaromír Nohavica - Zsoldosok

Abban a rossz évben,amikor béke lett,
egy fa alatt ültek a zsoldosok részegen.
Részeg zsoldosok, nagy hívő emberek,
kárászt sütöttek megrakott tűz felett.

Na mi van zsoldosok, na mihez értetek?
Megölni,lecsapni, meglopni a tetemet.
Tömni az ágyúkat a jogról fecsegve,
tiporni a törvényt, embert lefejezve.

Inni a vért,közben csigolyák repednek,
ölni és célozni a halál nevében.
Kurvákkal lebzselni a piát vedelve,
ezzel a két kézzel nyakat kitekerve.

Vége a viszálynak, vége az üzletnek,
lakomák helyett, most halászni kénytelen.
Ültök a fa alatt, máshoz nem értetek,
Abban a rossz évben amikor béke lett.

És mi lesz zsoldosok, mi lesz most veletek?
Ajtókat döngettek, nagy hívők lettetek.
Kapukat döngettek, talán beengednek,
lehet, hogy nem kell itt majd éhen vesznetek.

Bárányom - zsoldosom, kezedről vér csepeg,
senki nem hisz neked átkozott a lelked.
Vége a harcnak most - inkább eltünök én.
öljétek meg egymást - ezt még megvárom én!