Balázs Fecó - Fekete korongok

Régebben akartam,
Igazán akartam, hogy szeress.
Hittem az utakban,
S kívántam magamban, hogy kövess.
Ma már csak nem értem,
Miért gyűlöl, akiről nem is tudok.
Ne hidd, hogy letörtem.
Gondold, hogy épp csak dühös vagyok.

Hittem a szavakban.
Hittem, hogy azt jelentik, amik.
És kicsit bolondul
Hittem, hogy hinnem is kell nekik.
Ma már csak nem értem,
Miért kifordíthatók a szavak.
Ne hidd, hogy letörtem.
Tudom én jól, hogy azt nem szabad.

Én is változom.
Értem, vállalom már.
Társaim között
Egyszer járt már halál.
Lehet, hogy van titok,
Közelebb nem jutok hozzá mégsem.
Lehet, hogy van titok.
Lehet, hogy megtudod.
Légy készen. Fekete korongok
őriznek, mutatnak – hát vagyok.
Fekete korongok
Ameddig őriznek, addig vagyok.
Nem látom, nem tudom,
Még merre sodornak a napok.
Fekete korongok
Forognak és a föld is forog.